Bree Despain - A fekete bárány

Grace Divine - a helyi lelkész lánya - mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, amikor Daniel Kalbi eltűnt, a bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza. Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő szerelme és a bátyjához való hűsége között. Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról, ám ez nem várt döntések elé állítja.



Kiadó: Könyvmolyképző
Hossz: 325 oldal
Saját értékelés: 5/4
Goodreads: 3,89
Típus: romantikus fantasy, néhol elgondolkodtató


Borító és cím: a borító annyira nem fogott meg, bár a színvilága tetszik, a cím pedig találó és "utaló"
Egyéni olvasási idő: 1 nap
Kedvenc rész: a romantikus jelenetek :)
Legkevésbé tetsző rész: a "mosolyszünet"


Előzmény: --
Folytatás: The Lost Saint


Ezt a könyvet már olvastam májusban, és az előző blogomon írtam is róla. Csillagos ötösre értékeltem. Azóta viszont rengeteg más - és véleményem szerint valamilyen szinten jobb - könyvet olvastam. Visszagondoltam erre a könyvre és rájöttem, hogy nem annyira jó, mint amilyennek azt elsőre éreztem. Erről csak egyféleképpen tudtam megbizonyosodni: elolvastam újra.

Mivel már egyszer elolvastam, az eleje elég döcögősen ment, annak ellenére, hogy kb. az egészet elfelejtettem és csak halvány körvonalak maradtak meg. Amikor először olvastam, ezzel nem volt semmi probléma, a kíváncsiságtól csak úgy faltam az egészet, úgyhogy ez nem a könyv "hibája". Habár azt meg kell jegyeznem: találkoztam már olyan könyvvel, amivel ez nem volt, pedig min. ötször olvastam már, és még fogom is.. :)


Az alapsztori tetszik, csak nagyon hasonlít Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasai sorozatára. Ott is nagyjából ez van: a fiú vérfarkas (a Shiverben csak alakváltó), a végén megszabadul az átoktól, aztán pedig a lányból lesz majd farkas. Persze nagyon-nagyon-nagyon sok mindenben tér el egymástól a két történet, tehát nem valószínű, hogy bárkinek is deja vu érzése lesz olvasás közben. Nekem legalábbis nem volt.


Tetszett benne, hogy azok a kérdések, amik Grace-ben felmerültek, engem is gondolkodásra késztettek. Kinek higyjünk? Megbocsássunk? Hogy segítsünk? stb.


Grace, a családja és a rokonai is - vagyis a könyv szereplői - vallásosak. Azért adok rá piros pontot, mert én is az vagyok, és jó végre valaki olyan szemszögéből olvasni egy könyvet, akit hasonló elvek vezérelnek és akinek hasonló dolgok fontosak. Persze aki nem vallásos, annak is tetszhet a könyv, hiszen nem prédikációval van tele. ;-) Igazából olyan tanítás van benne, amit - jó esetben - minden ember megfogad. (Pl. megbocsátás)


Ezen a téren számomra a nevek és a velük elsütött poénok a zavaróak. A család vezetékneve a Divine, ami azt jelenti hogy isteni. Meg se tudom számolni, hány poén volt ezzel elsütve. Grace neve pedig azt jelenti, hogy kegyelem. Mondanom sem kell, ezzel is volt jó pár szójáték. Mint ahogy Daniel mondta a könyv elején: Grace szüleinek istenkomplexusuk van. Van benne valami... :-)


Szerkesztettség: Az előző bekezdésben taglaltak zavartak, emellett az írónő néha furcsa kifejezéseket használt, mint például "April vakkantott." Az meg milyen???


Ajánlom.. azoknak, akik szeretik a farkasos, romantikus fantasyket. És akik szeretik a tiltott szerelmes regényeket.


Idézetek [még több itt: moly]

 Nem azért bocsátunk meg másoknak, mert megérdemlik. Azért bocsátunk meg nekik, mert szükségük van rá; mert nekünk van rá szükségünk.

Az igazság az volt, hogy féltem a válaszoktól. A tudatlanság talán nem a legjobb dolog, de elviselhetőbbnek tűnt, mint a fájdalom, amely a már eddig megtalált válaszokat kísérte.