Kiadó: Könyvmolyképző
Hossz: 365 oldal
Saját értékelés: 5/3,5
Goodreads: 5/3,76
Típus: darkos, szerelmes fantasy
Borító és cím: A borító az egyszerűen gyönyörű. Az örökkévalóságig tudnám nézni, annyira szép. Magához a történethez nem annyira kapcsolódik, inkább ahhoz az érzéshez, ami végigkíséri a könyvet. A címből pedig nem volt nehéz kitalálni, hogy miért is olyan különös Daniel..
Egyéni olvasási idő: 3 nap
Kedvenc rész: piknik Cammel
Legkevésbé tetsző rész: angyalszobros jelenet
Előzmény: --
Folytatás: Torment
Ezt a könyvet a júniusi könyvhéten vettem meg három másikkal együtt. Vasárnap volt. Egyből elkezdtem olvasni. Mivel év végi hajrá volt, és sokat kellett a dolgozatokra készülnöm, kb. csak 3 nap alatt tudtam kiolvasni. Másodjára is ugyanennyi időbe telt, de már nem a vizsgák miatt.
Az eleje ugyan nem volt valami valami pörgős, de ennek ellenére lehetett vele haladni. Még egy olyan könyvet sem olvastam, ahol egy javítóintézet lett volna a helyszín, szóval ebből a szempontból érdekes volt. Már az első fejezetekben megismerjük a könyv szereplőit.
A könyv nagy részében elég unalmasnak tartottam magát az alapsztorit. A klisékről nem is beszélve. Mivel nálam Becca Fitzpatrick bukott angyalos regénye volt a befutó, utána ezt már unalmasnak tartottam, mivel nem volt valami nagy meglepetés - főleg a cím után -, hogy húúú, Daniel egy bukott angyal. Micsoda meglepetés. A történet végén viszont az írónő megcsavarta a szálakat, így egy teljesen más sztori lett belőle.
Ami pedig a szereplőket illeti.. Arriane-t, Pennt és Camet nagyon megkedveltem. Ők voltak a legjobbak az egész könyvben. Arriane egyszerűen nagyon jó fej és vagány. Penn nagyon édes és szeretnivaló. Ami pedig Camet illeti, sokkal érdekesebb, mint Daniel. Nekem nagyon bejött. :-)
Luce viszont nem nőtt nagyon a szívemhez. Ahhoz képest, hogy 17 éves, nagyon gáz, ahogy viselkedik. Ott van például Penn, aki az elejétől kezdve önzetlenül segít Luce-nak, aki viszont visszaél Penn jóhiszeműségével. Mármint, milyen dolog már nem találkozni a barátnőddel - mert épp pasizol - és azzal biztatni magad, hogy "Menj csak Daniellel el, az fontosabb, mint Pennel lenni, ő majd úgyis megérti"?! Chh.
A másik pedig amit Cammel művelt. Az elején persze csak barátkozott vele, ezzel nincs semmi baj. De az, hogy állandóan flörtöl vele, romantikus piknikeznek, aztán amint lát arra egy apró esélyt is, hogy Daniellel összejönnek, eldobja, mint egy használt rongyot. Értem, hogy Daniel az ő igaz szerelme, de akkor sem helyes félrevezetően viselkedni, aztán mindent a másikra kenni.
Nem tetszett a könyvben, hogy az eleje nagyjából ugyanaz, mint a Twilighban. Még ha azt le is számítjuk, hogy a lány új "suliba" megy, ahol a fiú már első látásra/találkozásra ellenszenvesen viselkedik - és ezt a magatartást folytatja is - , ott van az a jelenet a temetőben. Egy angyalt ábrázoló szobor teteje Luce felé zuhan, Daniel megmenti a halálos balesettől, majd se szó, se beszéd elsétál. Ismerős, igaz?
Szerkesztettség: A nyelvezete rendben van, használ szakkifejezéseket és szlengeket is. Sok jó hasonlat van a könyvben, emellett vannak poénok is, amiket igazán értékeltem. Viszont a sok klisé és közhely, ami benne volt, az zavart. Egyszerűen nem tudtam komolyan venni, ahogy Luce egy 2 hete ismert fiúnak olyat mondott, hogy örökké imádlak életem szerelme blablabla. Nekem ez már irreálisan csöpögős volt. De aki szereti a tömény romantikát, annak valószínűleg fel sem fog tűnni. :-)
Szereplők kidolgozottsága: A legtöbbet Camről és Pennről tudjuk meg. Viszont Danielről semmit, azon kívül, hogy szürke szeme van lila pöttyökkel és szerelmes Luce-ba. Luce-ról is csak annyit tudunk, hogy látja az árnyakat és hogy vegetáriánus. Ennyi.
Ajánlom... annak, aki még nem olvasott sok ehhez hasonló regényt, és aki szereti a kicsit darkosabb sztorikat is.
Idézetek [még több itt: moly]
Számomra úgy tűnik, hogy az árulók hoztak egy döntést. De a gyávák? Ők csak ott ültek a körmüket rágva, de nem tesznek semmit, mert félnek bármit is cselekedni. Ez sokkal rosszabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése