Kiadó: többféle
Terjedelem: kb. 100 oldal
Saját értékelés: 5/2-3
Műfaj: szatíra, fejlődésregény
Cím: megtévesztő - azt hinné az ember, hogy vidám, mosolygós történet, de NEM!
Egyéni olvasási idő: fél nap
Kedvenc rész: most így nem tudok mondani
Legkevésbé tetsző rész: az öregasszony története
"Candide, vagy az optimizmus" - Ebből a címből kiindulva azt hittem, hogy vagy egy vidám, szórakoztató történet lesz, vagy hogy legalább valami kis humor van benne. Hát, nem egészen. Főhősünknek, Candide-nak a mestere (Pangloss) hirdette Leibnitz világszemléletét, mely szerint a legjobb világon élünk, és hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy van, mert úgy a legjobb. A mű tulajdonképpen ennek a nézetnek cáfolását támasztja alá a szerencsétlen eseménysorozattal.
Én optimistának mondom magam, de Leibnitz elmélete és ahogy azt a könyv bemutatta, nekem már túlzás volt, ezt egy példával szemléltetem:
Candide Hollandiába menekült, de semmi pénze nem volt, így koldulnia kellett. Mindenki lenézően és undorodva bánt vele. Ekkor találkozott az anabaptista Jacques-kal [zsák], aki felkarolta a mi Candide-unkat (pl. megélhetést biztosított neki). Később Candide rátalált Pangloss mesterre, aki már nagyon rossz állapotban volt. Jacques őt is felkarolta, saját pénzén gyógyíttatta.. Amikor úgy hozta a sors, hajóra szálltak. Viharba kerültek, és egy baleset folyamán szegény Jacques beleesett a tengerbe. Candide egyből utána akart ugrani, hogy megmentse, erre Pangloss mester, az optimizmus királya mint mond? Hogy ne ugorjon utána, mert hogy ez így van a legjobban, hiszen ennek kellett történnie.
Uram Isten, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen?! Sajnálom, hogy ilyen szót használtam, de teljesen felháborított olvasás közben, hogy valaki hogy lehet ennyire.. nem is tudom mi a jó szó rá. Gyáva? Tutyimutyi? Hálátlan? Elvakult? Tényleg nem tudom, de nagyon felbosszantott ez a gondolkodásmód.
A történet további része nagyjából abból áll, hogy megtudjuk az emberek keserű élettörténetét és nyomon követhetjük Candide szerencsétlenségét is. Őszintén szólva, nem egy nagyon perverz és morbid dolgot olvashatunk benne (pl. az öregasszony egyik fenekét hajdanán levágták és megették.. no comment), ami nekem szintén sok volt. Elég fárasztó 100 oldalon csak nyavajgást és siránkozást olvasni.. És igen, tényleg rettenetes dolgok történtek a szereplők egy részével, de ebben a könyvben MINDENKI teljesen depressziós, pesszimista és megkeseredett, még az is, akinek semmi oka nem lenne rá.
Egy szó, mint száz, nagyon nem tetszett a könyv.
Szerkesztettség: nem verses formája van, a fejezetek rövidek (nagy pozitívum ;))
Nyelvezet: könnyen értelmezhető és olvasható
Szereplők kidolgozottsága: Nem sokat tudunk meg a szereplőkről. Nagy általánosságban pesszimisták (és sokan közülük realistának hiszik magukat), kivéve Pangloss mestert, aki amellett hogy Leibnitz világnézetét osztja, mint később kiderül, álszent is. Candide-ot jámbornak és ártatlannak mutatják be, de számomra ő sem volt túlságosan szimpatikus, mert hol ebben hisz - hol abban, másrészt meg az egész történet alatt az ő szerelmetes Kunigundájáról áradozik, majd amikor szegény lány megcsúnyul, már feleségül se akarja venni. (Eddig az volt a szándéka.) A számomra legpozitívabb szereplő Jacques volt, de sajnos ő már a könyv elején meghalt. :(
Ajánlás.. Hát.. nem ajánlom senkinek. Bár valószínűleg 10 év múlva majd megint elolvasom, mert azt hallottam, hogy érett felnőttként már tetszetős olvasmány lehet. Ki tudja.. majd egyszer talán. :)
Idézetek [még több itt: moly]
A munka megóv minket a három fő rossztól: a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől. Sok ember szeme láttára mindenki bátran hal meg.– De hát akkor – mondta Candide – mi végből teremtették a világot? – Hogy legyen min mérgelődnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése