Kiadó: Könyvmolyképző
Hossz: 344 oldal
Saját értékelés: 5/5
Goodreads: 5/4,1
Típus: akció fantasy
Borító és cím: a lábfétis folytatódik; a cím pedig sejteti a tartalmat
Egyéni olvasási idő: 1 nap
Kedvenc rész: Daniel és Grace legromantikusabb jelenete :)
Legkevésbé tetsző rész: Grace "isteni lány vagyok, hős leszek" eszmefuttatásai
Előzmény: A fekete bárány
Folytatás: The Savage Grace
Egy szép őszi napon felmentem a bookline-ra nézegetni, hogy van-e valami akció és szerencsémre, épp -25% kedvezményt adtak a könyvekre. Gondoltam, ha már ekkora a kedvezmény, végül is megveszem ezt a könyvet. Az előző része is tetszett, szóval gondoltam, nagy baj nem lehet belőle. Nem is lett. :)
Semmi extrát nem vártam ettől a könyvtől, innentől kezdve nem is csalódhattam. Ami azt illeti, nagyon is tetszett! :) Örülök, hogy megvettem. :)
Az egyik legjobb az volt számomra, hogy nem indult döcögősen az eleje. A történet többi része is rendesen haladt tovább. Mindig volt egy kis csavar, ami által nem untuk meg az eseményeket. Sokkal több fordulat volt benne, mint az első könyvben, ami szintén nagy szó, tekintve, hogy sokszor a második kötet csak árnyéka az elsőnek.
Össz-vissz talán két dolog volt, ami zavart a könyvben. Az egyik a fordító hibája: a Markham street-i szörny igenis szörny, nem pedig "a Markham utcai rém". A másik pedig, hogy ugye angolul a "we slept together" azt (is) jelenti, hogy "lefeküdtünk", nem pedig azt, hogy "együtt aludtunk". (A szövegkörnyezetben ez egyértelmű.)
A másik dolog pedig Grace volt, a farkasos állapotában. Értem, hogy sokszor a farkas szólalt meg a fejében, de azért.. nem tudom.. kicsit szokatlan volt ez tőle. Eleinte, amikor a farkast hallotta a fejében, midnig "rászólt" és nem engedelmeskedett neki, de aztán már egyre inkább azonosult vele; fel sem tűnt neki a belőle kitörő agresszió. Viszont ez az állandó "ááá Grace Divine vagyok, az isteni lány, hős lehetek blablabla" kicsit idegesített. De azért az szeretném leszögezni, hogy én kedvelem Grace-t, szeretem is, mint karaktert, csak ez az egy idegesített egy kicsit. :)
A könyv legjobb része viszont egyértelműen a vége volt. Ugyan néhol lehetett sejteni, hogy mi fog történni, de számomra akkor is nagyon sok meglepetést tartogatott. :) Bár a vége elég szomorú és meghökkentő, biztos vagyok benne, hogy a következő könyvben minden megoldódik. - Szerencsére, az amerikai írónők is preferálják a happy endet. :)
Szerkesztettség: Most is szerepelt az "April vakkantott" szóhasználat, meg az "April remegett, mint egy cocker spániel", amik szintén zavaróak voltak, de amúgy minden rendben volt.
Szereplők: A szereplők karakteresek, egyediek voltak. Az új szereplő, Talbot (xD) is jól meg van formálva, nekem bejött. :)
Ajánlom.. azoknak, akiknek tetszett az előző része. :)
Idézetek [még több itt: moly]
Semmi nem létezett, csak az érintése. Senki más nem létezett a hullócsillagok alatt, csak én, Daniel és a fűtakaró alattunk. Inkább halok meg Grace Divine-ként, mint hogy tovább éljek szörnyetegként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése