Nagyon-nagy vonalakban a történet a Szigeti várról, annak védőiről, Zrínyiről és a támadó törökökről szól.
Kiadó: többféle
Hossz: kiadástól függ, kb. 300 oldal
Saját értékelés: 5/3
Műfaj: eposz
Cím: utal a történetre
Egyéni olvasási idő: 3 nap (nem folyamatos)
Kedvenc rész: 1. ének
Legkevésbé tetsző rész: elég sok ilyen volt..
Előzmény / Folytatás: nincs, a kötet önálló.
Őszinte leszek. Igazából nem is olvastam el ezt a könyvet, hanem "csak" hangoskönyvként hallgattam meg. Ezt viszont mindenkinek ajánlom, mert így sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehetett olvasni - legalábbis nekem. A rövidített változatot nem olvastam, de valószínűleg az is jó. (Mindkettő letölthető innen: http://mek.oszk.hu/)
Gondolom mindenki ismeri azt az érzést (aki meg nem, azt irigylem :)), amikor olvasol egy könyvet, ami halál unalmas és teljes mértékben hidegen hagy, és hiába próbálsz koncentrálni a szavak jelentésére, 10 versszak után se tudod megmondani, hogy mit is olvastál pontosan. Ezért ajánlom a hangoskönyvet, mert
1. időt lehet vele spórolni - pl. tudsz közben takarítani, a háziállatoddal játszani, tornázni stb..
2. könnyebb elképzelni, megjeleníteni a történetet (nekem legalább is hallás után sokkal könnyebb)
3. a felolvasó rendesen artikulál és hangsúlyoz, vagyis nem monoton olvassa fel a szöveget (ergo nem halsz bele az unalomba ;))
Így elsőre azt hiszem ennyi érvet tudok felsorakoztatni mellette. :) Amit még ajánlani tudok, hogy előtte és/vagy utána pl. Wikipédián, vagy a sulis tankönyvedben olvasd el a tartalmát, mert számonkérésnél sokat fog segíteni! :) (Tapasztalat.. pont ma írtam belőle dolgozatot.)
Azt kell mondjam, hogy pozitív csalódás volt számomra a könyv. Mindenki mondta, hogy katasztrófa, szóval nem túl lelkesen álltam a dologhoz. Az első éneket viszont nagyon érdekesnek találtam, így felkeltett érdeklődéssel figyeltem a következőkre is. És ugyan még mindig nem értem, miért kell és hogyan lehet valami lényegtelen dologról 5 oldalon írni, de mégis sikerült valami jót találnom benne. És ez az, ami nagyon fontos. A hozzáállás. Mert ha pozitívan állsz hozzá a kötelezőhöz (- tudom, nem könnyű, de nem is lehetetlen ;)), akkor hidd el, hogy jobban fog tetszeni! :)
A könyv cselekménye nem az én műfajom, nem igazán szeretem az ilyen harcos, támadós, "veszedelmes" témájú irományokat, de mindezek által jól tudta Zrínyi érzékeltetni a hősiesség és kereszténység fontosságát; tulajdonképpen ez a mű lényege, nem pedig konkrétan maga a harc.
És ha már maga a sztori nem érdekes, és a cselekménye sem volt túlságosan érdekfeszítő, a 10. ének után végre volt egy kis akció, és nem csak a harc-öldöklés-hadi tanácskozás hármasa ismétlődött állandóan.
Szerkesztettség: versekből áll
Nyelvezet: Ha valamibe, akkor a nyelvezetbe nem tudok belekötni. Egyszerűen annyira gyönyörűen, aprólékosan, részletesen és választékosan fogalmazott a költő, hogy az hihetetlen! Az egyik fejezetben olyan szépen festette le a naplementét, hogy azt hittem, egy romantikus regénybe csöppentem bele. :) És hangsúlyozom, szimplán szép volt, nem pedig csöpögős és giccses. :)
Szereplők kidolgozottsága: Nincsenek oldalak leírva a szereplőkről, de a cselekedeteikből és döntéseikből megismerhetjük őket és könnyen véleményt tudunk alkotni róluk.
Az ajánláshoz azt hiszem, felesleges bármit is írnom, hiszen ez is egyike a (nálunk 10.-es) kötelező olvasmányoknak. Mindössze csak sok sikert kívánok hozzá minden sorstársamnak, akinek el kell olvasnia! ;)
