Cassandra Clare - Csontváros

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… 

 

Kiadó: Könyvmolyképző

Hossz: 468 oldal

Saját értékelés: 5/5*
Goodreads: 4,15

Típus: fantasy, akció

Borító és cím: összhangban van a sorozat többi kötetével

Egyéni olvasási idő: 1 nap

Kedvenc rész (fejezetcímekben): rengeteg van pl. A Dumort hotel, Éjféli Virág

Legkevésbé tetsző rész (fejezetcímekben):  Patkányok utcája

Előzmény: -

Folytatás: Hamuváros

Először azt hiszem 2 éve, 8.-ban olvastam ezt a könyvet és egyből az egyik nagy kedvencemmé vált. Azóta már kb. 5x elolvastam. Eddig az egyik barátnőm kötetét kértem mindig kölcsön, mostanra viszont sikerült nekem is beszereznem; ennek örömére újból elolvastam. :)

Nem sok olyan könyvet olvastam, aminek ne lett volna unalmas az eleje, de ez azok közé tartozik. Már a könyv elején beindulnak az események, egy kis ízelítőt is kapunk az Árnyvadászok világából. Ez a dinamika pedig végighalad az egész könyvön. Egy pillanatra sem unatkoztam, mindig történt valami váratlan. 

A történet tele van érdekességekkel, fordulatokkal és csavarokkal - persze a legnagyobb durranás a könyv végén sül el. Egyedi és kreatív elemekből épül fel a történet, nem pedig klisékből, ami - részemről - nagy pirospontot érdemel. :)

Talán az egyik legjobb a könyvben, az az írónő humora. Rengetegszer dobta fel az egyébként unalmas szituációkat vagy tett egy helyzetet még szórakoztatóbbá. Igazán közel áll hozzám ez fajta humor, nagyon sokszor nevettem fel olvasás közben. 

Szerkeszettség: Hétköznapi nyelvezete van, tartalmaz pár "szakkifejezést", de azokat meg is magyarázza, így nem válik a könyv követhetetlenné.

Szereplők kidolgozottsága: Minden szereplő karaktere egyedi, kidolgozott és szerethető (egy-két kivétellel). A történet előrehaladtával egyre többet és többet tudunk meg a szereplőkről és a köztük kialakuló kapcsolatokról.

Kedvenc szereplő: Jace, Simon
Legkevésbé szimpatikus szereplő: nem igazán van olyan karakter, akit nagyon nem kedveltem volna vagy ellenszenvet váltott volna ki, még a főgonosz Valentine sem.. :)

Ajánlom.. mindenkinek, aki egy izgalommal teli, humorral fűszerezett fantasyra vágyik :)

Idézetek [még több itt: moly]

 A barátod versei rettenetesek. Olyanok, mintha megevett volna egy szótárt, aztán véletlenszerűen elkezdte volna felöklendezni a szavakat.

 – [..] Hodge küldött, hogy ébresszelek fel. Igazából felajánlotta, hogy ő maga jön, de ha már hajnali öt van, gondoltam kevésbé rágsz be, ha valami szépet látsz.

                – Mármint téged?
                – Ki mást?

 Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért.