Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
Kiadó: Könyvmolyképző
Hossz: 498 oldal
Saját értékelés: 5/5*
Goodreads: 5/4,4
Besorolás: háborús fantasy
Borító és cím: A címből lehet sejteni a történet központi helyszínét.
Egyéni olvasási idő: 1 nap
Kedvenc rész: nagyon sok van :)
Legkevésbé tetsző rész: démoninvázió
Előzmény: Hamuváros
Folytatás: Bukott angyalok városa
Ez a könyv egyszerűen fenomenális. A TMI sorozat eddigi legjobbja. Az írónő csodálatosan zárta le a sorozatot, vagyis annak egy fontosabb periódusát.
Ilyen könyvvel még nem találkoztam. Ez az a könyv, amiben minden - de szó szerint minden - benne van, amit egy jó könyvhöz elengedetlennek tartok; sőt, még több is.
A helyszín most New York helyett Idris, az Árnyvadászok otthona. A történtet legnagyobb része Alicantéban (főváros) és környékén játszódik. Ez a változatosság szerintem kifejezetten jó ötlet volt, rengeteg lehetőség rejlett benne, amit az írónő remekül ki is használt.
A helyszínnek és a háborúnak köszönhetően kicsit olyan érzésem volt, mintha 16 évvel korábbra utaztunk volna vissza az időben, amikor még állt a Kör Valentine vezetésével. Nekem ez kifejezetten tetszett. :)
A történet tele van csavarokkal, fordulatokkal, meglepetésekkel. Folyamatosan pezsgésben tartott, sokszor már tűkön ültem az izgalomtól. Egy lépés sem volt kiszámítható, mindig történt valami váratlan. A történet tele van szőve újabb és újabb rejtélyekkel, titkokkal, amik aztán újabb kérdések elé állítják az olvasót. Egyszerűen zseniális volt.
Ugyan az írónő ebben a kötetben is meg-megcsillogtatta szarkasztikus humorát, ennek a könyvnek már kevésbé vidám a hangulata, már csak a történetből is kifolyólag. Olvasás közben lehetett érezni, hogy a történéseknek mekkora a súlya, a következménye. Mindemellett a könyv tele van nagyon, de nagyon megható pillanatokkal. Volt pár olyan érzelmes (nem csöpögős!) jelenet, melynek mélységétől könnyes lett a szemem; de olyan fejezet is volt, amin kb. végig sírtam.
Ez a könyv egyszerűen a tökéletes lezárása a trilógiának. Egy negatívumot sem tudok felhozni ellene. Igaz, volt egy haláleset, ami számomra szívszorító volt, viszont ez nem változtat a könyv nagyszerűségén.
Szerkesztettség: Nagyon szépen van megfogalmazva, sok-sok szépirodalmi idézet is van benne.
Szereplők kidolgozottsága: Továbbra is tökéletes.
Kedvenc szereplő: Jace
Legkevésbé szimpatikus szereplő: Aldertree Inkvizítor, "Sebastian"
Ajánlom.. mindenkinek! :)
Idézetek [még több itt: moly]
Jace nem vette le a szemét Simonról. A tekintetében izzott a düh, meg még valami, amitől Simonnak kedve támadt fejbe vágni egy a keze ügyébe kerülő tompa tárggyal. Például egy kisebbfajta teherautóval. -Nem is hívtak meg. - mondta Magnus. - Nem működnek a védvonalak. - Tényleg? - A Konzul hangja csöpögött a gúnytól. - Nem is vettem észre.
Magnus aggodalmas arcot vágott. - Ez rettenetes.Valaki igazán szólhatott volna. - Luke-ra pillantott. - Mondd meg neki, hogy nem működnek a védvonalak.
– És ne villogtasd itt nekem a szemfogaidat! Ideges leszek tőle. – Jó – mondta Simon. – Ha tudni akarod, miért van, elárulom, hogy dől rólad a vérszag.
– A kölnim. Eau de Friss Sérülés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése