Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?
Kiadó: Könyvmolyképző
Hossz: 415 oldal
Saját értékelés: 5/5
Goodreads: 5/4,3
Besorolás: akció, fantasy, romantikus
Borító és cím: összhangban van a sorozat többi kötetével, de ennek a színvilága tetszik a legjobban
Egyéni olvasási idő: 1 nap
Kedvenc rész: csata a hajón
Legkevésbé tetsző rész: Jace Valentinenál
Folytatás: Üvegváros
A Csontváros vége után semmi másra sem vágytam, minthogy azonnal nekikezdhessek ennek a könyvnek is. Nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban és nem is csalódtam. :)
Az írónó (vagyis a szereplők) szarkasztikus humora továbbra is szerepelt a könyvben. Jó párszor nevettem fel olvasás közben; ez változatlan maradt. :)
A történet során újabb szereplőkkel találkozunk, s ezzel még több betekintést nyerünk az Árnyvadászok világába. Sok kérdésre kapunk választ, amik újabb kérdésekhez vezetik az olvasót. Remélhetően a harmadik könyvben ezekre is választ kapunk.
A történet több szálból épül fel, a legfőbb Jace és Valentine szála. A másik pedig Simoné. Örülök, hogy most nagyobb szerepet kapott, mint az előző kötetben, mert nagyon is a szívemhez nőtt. Az ő sorsa is érdekesen alakul, kíváncsi vagyok, hogyan lesz tovább.
Ezen kívül sok új szereplőt is megismerünk: a Lightwood család többi tagját, az Inkvizítort, Árnyvadászokat, egy lükantróplányt.. A szereplőket "lépésenként", vagyis nem rögtön az első fejezetben ismerjük meg.
Ez a könyv is bővelkedik váratlan fordulatokkal, különös rejtélyekkel. Van 1-2, melynek megoldása nagyon fúrja az oldalamat, viszont olyan is van, ami - legalábbis számomra - nagyon egyértelmű, és fel nem tudom fogni, hogy a szereplők miért nem jöttek még rá. De hát.. ami késik, nem múlik. :)
Szerkesztettség: Teljesen jó. Van benne pár fordítási hiba (pl. nevek felcserélése), de ez előfodul. :)
Szereplők kidolgozottsága: Az eddig is ismert szereplőkről nem sok újat tudunk meg, viszont mindenkiről van elég információnk ahhoz, hogy véleményt alkothassunk róluk.
Kedvenc szereplő: továbbra is Jace és Simon
Legkevésbé szimpatikus szereplő: az Inkvizítor
Ajánlom.. mindenkinek, akinek tetszett a Csontváros és szereti a fantasyket.
Idézetek [még több itt: moly]
Alec Jace felé bökött a mutatóujjával. – Ha szinte kihaltak – mondta dühtől remegő hangon –, akkor NEM HALTAK KI ELÉGGÉ.
– Értem – bólintott Jace. – Szólok, hogy cseréljék ki a bejegyzést a démonológiai tankönyvben „szinte kihaltról"-ról arra, hogy „Alec szerint nem haltak ki eléggé.Ő úgy szereti, ha a szörnyek nagyon, nagyon kihalnak." Akkor elégedett leszel?
-Viszont kell, hogy legyen valamid, ami minden Árnyvadásznak van.
-Undok és bunkó modor? - érdeklődött Simon.
Jace elvigyorodott. – Ne már, kell, hogy legyen valami rendes fóbiád! Mitől szoktál betojni?
Alec elgondolkodott. – A pókoktól.
– Van valahol egy pókod? – fodult Luke-hoz Clary.
A férfi értetlenül nézett vissza rá. – Miért lenne nekem éppen egy pókom? Úgy nézeki ki, mintha gyűjteném őket?
– Igazán nem akarlak megbántani – szólt Jace –, de tulajdonképpen igen.
